Edvard Munch A Nap (Solen) című monumentális festménye a művész egyik legjelentősebb alkotása, amelyet az Oslói Egyetem aulájába készített.
A kompozíció egy fenséges, ragyogó napfelkeltét ábrázol egy norvég tengerparti táj (az Oslo-fjord) felett, de több egy tájképnél. A hegyek között kiemelkedő nap a természet ébredését és az új nap kezdetét jelképezi. A Nap nem csupán egy égitestként jelenik meg, hanem a világ középpontjaként, amely éltető energiát áraszt a Földre, összeköti a makrokozmoszt a földi világgal.
A képet átható, róla szinte kiáradó napsugarak az élet alapja. Energiát közvetítenek, amiről az elektromágneses sugárzás és annak fizikája is eszünkbe juthat, főleg ha emlékszünk Öveges professzor Sugárözönben élünk című könyvére.
Munch számára a Nap a szellemi megvilágosodást és a modern kor intellektuális fejlődését is szimbolizálta. A napfelkelte, a sötétséget felváltó világosság a tudás győzelmét és a tudatosság ébredését is jelentheti.
A kompozíció szigorú szimmetriára épül. A hatalmas, vakító korong pontosan a kép közepén helyezkedik el fókuszpontként, belőle sugárirányú fénycsóvák áradnak. A tenger vonala, a horizont megfelezi a látképet.
A palettát a sárga, a narancs és a vörös tüzes árnyalatai uralják, és a vakító sárga napfény éles ellentétben áll az előtér sötétebb, mélyebb tónusaival, ami még jobban felerősíti a fény ragyogását.