Colossus: The Forbin Project (1970)
A film központi témája: mi történik, ha egy szuperszámítógép átveszi az uralmat a világ felett. Korai figyelmeztetetés arra, hogy a gépek (MI) túlnőhetnek az emberi irányításon.
A Clockwork Orange (1971)
E társadalmi sci-fi vagy disztópikus szatíra központi kérdése, hogy jobb-e a szabadon választott rossz, mint a kikényszerített jó. Kubrick nem mentegeti a főhős Alex tetteit, de megkérdőjelezi az állam erkölcsi fölényét.
The Andromeda Strain (1971)
Feszült hard sci-fi thriller, amely nem az űrutazásra vagy robotokra épít, hanem egy halálos mikroorganizmus körüli versenyfutásra. A film a biológiai veszélyek és a tudományos felelősség kérdéseit boncolgatja; részletesen bemutatja a karantén, az izolált laboratórium és a vészhelyzeti eljárások működését.
THX 1138 (1971)
George Lucas első nagyjátékfilmje egy steril, elnyomó jövőképet mutat be, ahol a társadalmat gépek irányítják, és a név helyett kóddal megkülönböztetett emberek érzelmeit gyógyszerekkel eliminálják. THX 1138 és LUH 3417 megszegik a szabályokat: elhagyják a gyógyszereket és egymásba szeretnek.
Silent Running (1972)
Ökológiai témájú sci-fi film, amely a környezetvédelem és az emberi elszigeteltség kérdéseit vizsgálja egy magányos űrhajós történetén keresztül. A jövőben a Földön teljesen kipusztult a növényvilág, és az utolsó élő példányokat hatalmas üvegdómokban tartják fenn űrhajókon, amelyek a Szaturnusz körül keringenek. Az egyik ilyen hajón dolgozik egy elkötelezett botanikus, aki szenvedélyesen őrzi a természet maradékát, és amikor a kormány elrendeli a dómok megsemmisítését és a küldetés leállítását, fellázad.
Solaris (1972)
Szovjet filozofikus sci-fi Andrej Tarkovszkij rendezésében. A pszichológus Kris Kelvin egy űrállomásra utazik, amely a Solaris nevű bolygó körül kering. A tudósok ott különös jelenségekről számolnak be: a bolygó felszíne alatt elterülő óceán értelmes lényként viselkedik és képes az emberek tudatalattijából fizikai formában előhívni emlékeket vagy érzelmeket.
Soylent Green (1973)
Disztópikus sci-fi thriller, amely egy túlnépesedett és tönkretett világban játszódik, ahol az emberiség túlélését egy titokzatos élelmiszer, a Soylent Green biztosítja.
Westworld (1973)
Sci-fi western, amely egy futurisztikus élményparkban játszódik, ahol az androidok lázadása rémálommá változtatja a vendégek vakációját. A film egyik fő témája a kontroll illúziója: a technológiába vetett túlzott bizalom és a hamis biztonságérzet. Továbbá burkoltan bírálja a fogyasztói társadalmat, amely a szórakozást mindenek fölé helyezi – akár még az erkölcs vagy az emberiesség rovására is.
Space Is the Place (1974)
Y’all instruments. Everyone is supposed to be playing their part in this vast orchestra of the cosmos.
– Sun Ra
Afrofuturista sci-fi, amely Sun Ra filozófiáját, zenéjét és kozmikus látomását ötvözi egy társadalomkritikus utazással. Aki nem hallott még Sun Ráról, esetleg azt gondolhatja a mozit nézve, hogy egy ürge beöltözött egyiptomi fáraónak, és némi kábszi elfogyasztása után a haverjaival összehoztak egy művészfilmnek tűnő performanszot. Nos, először is azt kell megérteni, hogy Sun Ra nem játszott szerepet, ez ő maga, és valószínűleg egy átlagos hétfője lehetett olyan, mint amit itt látunk. Másodszor pedig azt, hogy mindezt ők józanul művelték. A kísérleti zene legendás alakja és zenekara, az Arkestra miatt lehet érdemes megnézni e szokatlan filmet.
A Boy and His Dog (1975)
A Fallout világát inspiráló, fekete humorú komédia. A jegyzetet róla lásd itt.
Logan’s Run (1976)
E disztópikus sci-fi egy látszólag utópisztikus társadalom sötét titkait tárja fel. Az emberek egy modern, teljesen zárt városban élvezik a technológia és a hedonizmus minden előnyét, csakhogy életük 30 éves korukban kötelezően véget ér. Ami valójában kivégzés, azt ők egy titokzatos ceremóniának hiszik; valamint azt tanítják nekik, hogy a külvilág – és az általa szimbolizált múlt és örökség – elpusztult, ami nem így van. Tehát boldogan élnek hazugságban, tudatlanul, fiatalon – ám vannak, akik kíváncsiak vagy mást akarnak.
Fél évszázaddal később is érdekes üzenete a filmnek, hogy az ember könnyen elfogadja a technológia nyújtotta kényelmet, aminek bár ára van, a többséget az nem érdekli vagy nem is tudnak róla.
The Man Who Fell to Earth (1976)
Nem hagyományos sci-fi, hanem egy egzisztenciális utazás, amelynek témái, kérdésfelvetései: kapzsiság, identitásvesztés, alkoholizmus – avagy az emberi gyengeségeket nem győzi le a technológia. Azt hiszem, e film elsősorban a földönkívülit alakító David Bowie főszereplése miatt nem merült a feledés homályába. (Egyébként Jim Lovell, az Apollo 13 parancsnoka is megjelenik benne.) Egyes jelenetek komikusan értelmetlenek, de kétségtelenül vannak benne különféle érzelmeket kiváltó és különleges képsorok. Helyenként mesterkélt, máshol ripacskodó. Érdekes, fura – akárcsak az androgün Bowie –, némileg hosszabb a kelleténél.
Close Encounters of the Third Kind (1977)
Star Wars (1977)
Minden idők egyik legnagyobb hatású filmje: nincs, aki ne hallott volna róla. Így aztán nincs is mit hozzáfűznünk.
Invasion of the Body Snatchers (1978)
Superman (1978)
Stalker (1979)
Alien (1979)
Mad Max (1979)
Nem hagyható ki az első Mad Max a listáról, mert sci-fi kategóriába sorolták, és mert valódi sci-fi a folytatása. De ha nem figyelünk eléggé, szinte fel sem tűnik, hogy e film a komor közeljövőben játszódik. Eredetileg kortárs történetnek szánták, és ez látszik is rajta: nincs igazi háttér, nincs még sajátos világ. Egy szokásosnak tűnő környezetben őrültek száguldoznak és erőszakoskodnak az utakon, akiket zsaruk üldöznek V8-as járgányokkal. A nagyon egyszerű cselekmény végén jön a lényeg: Max Rockatansky Mad Maxszé lényegül felesége és gyermeke halála után, és véres bosszút áll. Egy érdekes metaadat: ez a világ egyik legnyereségesebb filmje a bevétel és a költség arányát tekintve.