A Harlan Ellison azonos című novellájából L. Q. Jones által készített filmadaptáció cselekménye 2024-ben játszódik, a 4. világháború utáni USA-ban (mármint ami maradt belőle). E kietlen, kíméletlen, posztapokaliptikus világ elfogadhatatlan realitásában nincsenek pozitív karakterek: mindenki a túlélésért küzd, mindenki állatias, önző és amorális.

A címszereplő fiú, Vic már nem ismerte a régi világot, ő egy tudatlan, meggondolatlan, erőszakos ösztönlény. A másik címszereplő, Blood fontosabb szerepet kap, mint egy kutyától várnánk. Először is telepátiával kommunikál Vickel, és a film első felében a párbeszédeik adják a hajtóerőt. Másodszor pedig kiderül, hogy kettejük közül ő az intelligens: okos, művelt, meggondolt, és Vic tőle tanulta azt a keveset, amit tud. Felmerülhet bennünk, hogy a telepátiás beszélgetéseik nem valósak, csak Vic fejében léteznek, mivel mások nem értik Bloodot, de a kutya a háború előtti genetikai manipulációk eredményeként lett ilyen. Egymásra utaltságuk abban nyilvánul meg, hogy Vic szerzi az élelmet, Blood pedig kiszagolja a nőket Vic számára.

Ebben az elvadult világban az élelem és a nő (=szex) azonos szintű, tárgyiasult szükségletként jelennek meg, és Vicet akár állatinál is alacsonyabb szintre helyezhetnénk, de érdekes módon – a meghökkentő körülmények és a fekete humor miatt – nem undorodunk tőle annyira, hogy ne érdekeljen a története. Ettől még egyértelműen antihősről van szó.

Az elmondottak ellenére kifejlődik egy groteszk romantikus szál is. Egy “nőszemély” (broad), Quilla June élete kockáztatásával képes manipulálni és lépre csalni Vicet: tartson vele a föld alá, ahol ő él, és hagyja el hűséges társát, Bloodot. Először úgy tűnik, a páros talált rá – mintegy véletlenül – Quilla June-ra, később kiderül, hogy Vic-et megfigyelték és kiválasztották valakik.

A film második felében teljesen megváltoznak a körülmények: a felszíni sivatagból alászállunk egy bunkerbe, ahol zöld gyepet és működő társadalmat találunk. De még milyet! Topeka leginkább egy horrorisztikus cirkuszra emlékeztet az 50-es évek kisvárosi Amerikájának külsőségeivel (értsd: vidéki fehér keresztények mint a nagyvárosi liberálisok rémálma), amelyet egy élet-halál ura tanács vezet, akik “a farmra küldhetnek” (=örökre eltüntethetnek) bárkit, akit szükségtelennek ítélnek. Nos, ők egy csődört kerestek, aki megtermékenyíti a fiatal lányaikat, mivel a fiaik sterillé váltak a föld alatt. Csakhogy a megtermékenyítés nem szexszel történik, hanem gépekkel, és a művelet végeztével Vic is mehetne “a farmra”. Ám ő megszökik Quilla June segítségével, és visszatérnek a felszínre, ahol Vicnek választania kell Blood és Quilla June között. A befejezés ütős, emlékezetes.

A novellában és a filmben megjelennek olyan toposzok, amelyek inspirációul szolgáltak későbbi posztapokaliptikus történetekhez, illetve kisebb-nagyobb mértékben hatottak rájuk. Mindenképp érdemes megemlíteni a Mad Maxet és a Falloutot. Az utóbbiban a haramiák (raiders/scavengers), Dogmeat kutya (Vic egyszer így nevezte mérgében Bloodot), az alternatív történelem, a radioaktív mutánsok, a bunkerekben fennmaradó társadalom mind örökölnek valamit az A Boy and His Dog világából. A Fallout filmsorozatban a Vault 33 kukoricaföldje és a menyasszony egyértelműen Topekát juttatják eszünkbe e fél évszázaddal korábbi filmből. Nem mellesleg egy másik epizódban látható egy poszter az A Man And His Dog című fiktív filmről.