Oké, szóval van egy otthoni PC-d (laptop vagy asztali gép), és eleged lett a Windowsból. Esetleg gondolsz a magánéleted védelmére, és megfogadod a tanácsot, hogy telepíts Linuxot. De mégis hogyan állj neki, ha semmit nem tudsz az egészről? Továbbá jól sejted-e, hogy a felhasználói élmény kb. 1994-es szintet fog megütni? (Nem.) Vagy hogy szakállas alagsori kockának kell lenni hozzá? (Nem, ez régi sztereotípia. A szakállas Arch-usereket ma már hipszternek nevezik.)

Kénytelenek vagyunk a fogalmak tisztázásával kezdeni, nem a szőrszálhasogatás kedvéért, hanem mert a zavaros fogalmak és az áttekinthetetlen változatosság miatt tűnik nehezen megközelíthetőnek a Linux. Először is: az MS Windows egy operációs rendszer, de nincs olyan oprendszer, hogy Linux. Maga a Linux egy központi mag (kernel), amely köré különféle szoftvereket csomagolnak. Ezek a már oprendszerként használható csomagok a Linux-disztribúciók, és van belőlük több száz. Ez okozza az első nagy problémát a leendő felhasználóknak: miért van ilyen sok, és melyiket kéne használnom?

A disztrók többségét különféle önkéntes csoportok kezelik, mert szabad szoftverek felhasználásával bárki létrehozhat saját disztrót. A legnagyobb ilyen projekt a Debian, amely egyben a legöregebb Linux-disztribúció (1993). Léteznek cégek is, amelyek azzal foglalkoznak, hogy vállalati felhasználásra készítenek és támogatnak disztrókat, de ezek is szabadon használhatók: Ubuntu (Canonical, UK), RHEL/Fedora (Red Hat, USA), SLES/openSUSE (SUSE, Németország). Tudom, nem voltam precíz, és most más disztrókat nem is említenék, mert bár messze vagyunk a teljes körképtől, de nem akarok elveszni a részletekben.

Egy disztró tehát több száz vagy ezer kisebb-nagyobb szoftverkomponensből áll, amelyek szinte mindegyike cserélhető, mert több opcióból válogathatnak, akik összeállítják a disztrót. Ezért létezik több száz disztró: különféle elképzelések és prioritások mentén újabb és újabb projektek keletkeznek, amelyeknek egy jó része persze tiszavirág életű. Mindez a fragmentáció széttartáshoz és inkompatibilitáshoz is vezetett.

Az átlagfelhasználó számára a leglátványosabb komponens a grafikus felület (asztali környezet, DE), és ebből is sokféle van. Most csupán két DE-t említünk: a KDE Plasmát és a Gnome-ot. A DE vagy a disztró telepítésekor választható ki (egyébként gyakorlatilag bármikor lecserélhető, bár nem egy-két kattintással), vagy még azt is külön csomagolják, ezért van az Ubuntu (Gnome) mellett Kubuntu (KDE Plasma), Xubuntu (XFCE) stb.

Bármelyik disztrót szabadon letöltheted, és a legtöbbjüket USB-re írva telepítés nélkül is kipróbálhatod. Ha erre nem szánsz időt, és egyetlen disztrót kell javasolnom induláshoz, akkor az a Kubuntu. Miért?

  • Feltelepíted, és minden működik. Ez régebben nagy durranásnak számított (a Windowsra sem volt igaz!), ma már elég sok disztróról elmondható. Nekem a vanilla Windows 10-zel több problémám volt, mint egy vanilla Kubuntuval. Ja igen, telepítés. Manapság mind a Windows, mind a legtöbb Linux-disztró telepítéséhez kb. az általános iskola alsó tagozatában megszerezhető képességekre van szükség, bár néhány alapfogalom ismerete és angoltudás (utánajárni dolgoknak, ha valamiért elakadsz) nem árthat.
  • A KDE Plasma ugyancsak jól működik külön beállítások nélkül, szerintem jól is néz ki, a menüje és a panelja emlékeztet a Windowséra. Ám ha akarod, a felismerhetetlenségig átalakíthatod.
  • Az Ubuntuval kapcsolatban található a weben a legtöbb cikk, leírás, fórum. Ugye nem tökugyanúgy működik minden, mint a Windowson, mert ez nem Windows, bár a legtöbb különbséget csak szokni kell. Nem árt, ha tudsz angolul, de magyarul is boldogulni fogsz. Később egy kis rutinnal rájössz, hogy egyik disztró olyan, mint a másik, az eltérések érthetőnek fognak tűnni.

Egyetlen lényeges Windows-Linux különbségre térnék ki. Már a Windows 10-en is megjelentek alapvető szoftverek és az MS Store, ám régebben szinte mindent – kezdve a hardverek meghajtóival – le kellett tölteni valahonnan, majd telepíteni. Ha már telepítve volt, de újabb verzióra lett szükséged, akkor újra le kellett tölteni, majd telepíteni. Ez a módszer nehézkes és a vírusfertőzések melegágya. A legtöbb Linux-disztró esetében egyrészt a rendszerrel együtt feltelepül egy csomó program (Firefox, LibreOffice, VLC stb.), másrészt nem a webről kell letölteni továbbiakat (bár épp azt is lehet, ha nagyon szükséges), hanem ún. repóból egy olyasmi app segítségével, mint az MS Store. Fel lehet venni új repókat is, és rendszerfrissítéskor az összes repóból telepített szoftver automatikusan frissül. Ez a módszer kényelmesebb és biztonságosabb is a Windowsénál, de új felhasználók eleinte idegenkednek tőle.

Miért nem a Debiant/openSUSE-t/Xubuntut javaslom, pedig te azt szeretnéd kipróbálni? Tedd azt, bármelyik itt említett disztrót nyugodt szívvel ajánlom (magam openSUSE-felhasználó vagyok), de némelyiken állítgatni kell ezt-azt. Tudatosan választani úgyis csak akkor fogsz tudni, ha megismerted a különbségeket utánaolvasással, kipróbálással – tehát szántál rá időt. Ha maga az oprendszer nem érdekel, te csak webet böngészni, filmet nézni stb. szeretnél, akkor lődd fel a Kubuntut, és használd. Kell-e a fekete képernyőn parancsokat gépelni? Nem, ha nem akarod, soha nem kell használnod a terminált. (Egyébként a parancssor a Linux legnagyobb erőssége azok számára, akik informatikai jellegű problémákkal foglalkoznak.)

Nem állítom viszont, hogy minden esetben mindenkinek megfelelő választás egy Linux-disztró. Nézzük a kivételeket:

  • A hardvered nem vagy rosszul támogatott. Bár nem a Linux hibájából, de a felhasználót ez nem föltétlen kell érdekelje. Számos gyártó csak zárt forrású Windows-drivert bocsát ki, ennek ellenére egyébként viszonylag kevés dolog van, ami gyengén működik, köszönhetően az önkéntes fejlesztőknek. Laptopok esetében szokásos ajánlás az integrált GPU és az Intel/Atheros wifi, ezekkel sosincs gond.
  • Speciális szoftvert használsz, amely csak Windowson vagy macOS-en érhető el. A legfontosabb ilyenek a Microsoft Excel és az Adobe Creative Cloud csomag (egyiket sem átlagfelhasználók telepítik otthon). Egyszerűbb esetben viszont ott a Wine, amellyel sok Windows-program tökéletesen fut Linuxon. Számos esetben pedig létezik megfelelő natív program, amely picit talán másképp, de jól működik.