Szabolcs a magyarság egyik legrégebbi települése a Tisza mellett. A névadó Szabolcs vezérről keveset tudunk. A 10. században fejedelmi központ lehetett, aztán Szabolcs vármegye központja; a tatárjáráskor megsemmisülhetett, elveszítette jelentőségét.
A szabolcsi földvárat 950 körül emelték, területe 3,3 hektár. Két oldala a Tisza akkori magaspartján épült, míg a harmadik, leghosszabb oldalon mesterséges folyóágat ástak ki, így az erődítmény szigetként emelkedett ki a környező vizekből.
Az eredetileg háromhajós, hat kőoszlopos szabolcsi templom a 11. században épülhetett, 1092-ben már biztosan állt. Egyike a kevés, ma is álló Árpád-kori templomoknak, és azok közül is az egyik legrégibb.
Az 1092-es szabolcsi zsinat a kor törvényalkotással foglalkozó állami gyűléseinek sorába illeszkedik, azaz egyfajta országgyűlés lehetett Szent László király elnökletével. Célja a társadalom keresztény hitelvek alapján történő megerősítése volt, rendelkezései bekerültek az uralkodó törvénykönyvébe is.
A földvár és a templom együtt történelmi emlékhely.