Szimulákrum és szimuláció

Jean Baudrillard filozófus e könyvében¹ kifejtett elmélete jobban érthetővé teheti a marketingvezérelt, egyre nagyobb mértékben MI által generált online világ elszakadását a valóságtól. Fontos hivatkozási alap, többek közt a Mátrix alkotói is alapműnek tekintették, a filmben is idézik, bár félreértették az üzenetét: az álom/illúzió nem szimuláció, mert a valósággal együtt létezik.

A reprezentáció öt állapota Baudrillard szerint:

1. Valóság (reality). A világ maga. Közvetlen tapasztalat torzítás és szimbólumok nélkül. Pl.: látni és megérinteni egy valódi, élő fát. (Mármint… ez az agyunk által interpretált valóság, amely bár különbözik az anyagi valóságtól, de egy önállóan létező társadalmi perspektíva.)
2. Másolat (copy). Valósághű reprezentáció, a valóság tükre. Közvetett tapasztalat torzítás és szimbólumok nélkül. Pl.: az említett fa fotója.
3. Rontott másolat (corrupted copy). A valóság torzított verziója, a valóság maszkolása. Pl.: az említett fa fotója hibátlanra szerkesztve (pl. a letört ágának pótlásával) és feljavított színekkel.
4. Kiüresedett másolat (empty copy). Egy szimbólum vagy egy olyan reprezentáció, amely elvesztette a kapcsolatot az eredetivel. Pl.: egy fa alakú logó, virtuális fa egy videójátékban vagy egy MI által generált videó egy beszélő fáról – ezeknek érzékelhetően semmi közük a valódi fához.
5. Hiperrealitás (hyperreality) vagy tiszta szimulákrum. Egy olyan állapot, ahol a szimuláció valósággá válik. A másolat nemcsak valódinak tűnik, hanem a megkülönböztetés is értelmét veszti. Tehát ez elsősorban egy hipotézis, ugyanis az észlelő nem tud róla, hogy nem a valóságot (lásd 0. állapot!) tapasztalja.

A hiperrealitást nehéz jó példával elmagyarázni. Egy vadrezervátum a vadak számára az emberek szemszögéből hiperrealitás. Aki állandóan LLM-ek segítségével tájékozódik, az annak a szemszögéből hiperrealitásban él, aki nem így tesz. A példákon látszik egyfajta relativitás, a külső megfigyelő szükségessége – csakhogy azt e megfigyelők sem tudhatják, hogy ők maguk szimulációban léteznek-e.

Azt viszont mi még tudhatjuk, hogy az MI generálta, egyre növekvő mennyiségű tartalom hihetetlen ütemben rombolja a valóságunkat – mármint egyre többek (hiper)realitása nem a mi (hiper)realitásunk. A szintetikus gondolat nem intelligens, a remix remixe nem kreatív. Üdv az MI moslék (AI slop)² világában.

A gondolatokat Josh Otten kiváló monológjai³ ébresztették.⁴