A késő bronzkori összeomlás

Eric Cline I. e. 1177 című könyve¹ a késő bronzkori összeomlás előzményeit, lehetséges okait járja körbe, kitérve az eddigi elméletekre is. A címben kiemelt évszámnak nincs túlzott jelentősége,² ezt maga a szerző is említi művében, tehát e bulváros és némileg félrevezető címet és alcímet nyilván a kiadó adta. Felismerhető egy másik bulvárosító törekvés is a könyvben: erőltetett és izzadságszagú párhuzamokat von napjaink és az ókori világ közt; mai fogalmakat – mint ‘globalizáció’, ’nemzetköziség’ – vetít vissza a múltba. Ám ha e negatívumokon túltesszük magunkat, a mű jól olvasható és régészetileg megalapozott áttekintése a témának.

Az előzmények

Az i. e. 15. századra komplex társadalmak és erős államközi kapcsolatok alakultak ki. A következő századokra élénk kereskedelem, viszonylagos stabilitás és fejlődés volt jellemző. Anatólia, Levante, Mezopotámia, Elám és Egyiptom közös írott diplomáciai nyelve ekkoriban az akkád volt.

Az Újbirodalom a XVIII. dinasztia fáraóinak (Hatsepszut, III. Thotmesz, III. Amenhotep, Ehnaton stb.) több mint két évszázados uralma alatt virágzott,³ Egyiptom elérte legnagyobb kiterjedését. A krétai eredetű minószi civilizáció kiterjedt kereskedelmet folytatott Egyiptommal és Mezopotámiával. Mivel a javak (gabona, olívaolaj, fémeszközök stb.) nem maradhattak fenn, így a kereskedelem volumenéről csak sejtéseink lehetnek, de a szerző megállapítása szerint az nagyságrendekkel több lehetett, mint amire a régészeti bizonyítékok alapján korábban következtettek.

Babilont ekkoriban a kassziták uralták, Észak-Mezopotámiában Mitanni volt a meghatározó erő, amely Egyiptommal jó viszonyt ápolt, Asszíriát viszont egy időre vazallusává tette. A Hettita Birodalom Egyiptom legfőbb riválisává emelkedett (lásd pl. kádesi csata).

Az összeomlás

Aztán az i. e. 12. század első felében általános és gyors – több esetben végzetes – hanyatlás ment végbe, amely egyaránt érintette a hettitákat, Mitannit, Ugaritot, a kánaánitákat, a cipriótákat, a minósziakat, Mükénét, az asszírokat, a babiloniakat – és kisebb mértékben az egyiptomiakat is.

Az eddigi elméletek elsősorban az ún. tengeri népek ismeretlen népcsoport támadásaival magyarázták a késő bronzkori összeomlást. III. Ramszesz felkészülten és sikeresen szállt szembe az idegen támadókkal, e csaták jól dokumentáltak az egyiptomi forrásokban.

A rombolás földrajzi kiterjedése és helyenkénti mértéke miatt a szerző azonban megkérdőjelezi, hogy egyetlen okkal, a tengeri népek inváziójával magyarázható lenne az i. e. 12. század eleji eseménysorozat. Állítása szerint Babilont az elamiták rombolták le, Hattusát pedig a kaskák, de a többi pusztításnak sem állapítható meg egyetlen közös oka. Körüljár egyéb lehetséges forgatókönyveket: földrengés(ek), klímaváltozás (vulkánkitörés miatt), felkelés, illetve polgárháború. A végső megállapítása szerint “csapások tökéletes vihara” okozhatta a hanyatlást, tehát minden említett ok együtt, egymást felerősítve.

What seems most likely to me, therefore, is that the combination of all ­ these individual ­factors created a perfect storm of calamities, with both multiplier and domino effects. This is what would have led to the rapid disintegration of one society after another… (165. o.)