Bronzkor és vaskor

  • A sumer civilizáció gyökerei az első városokig (Eridu, Szippar) nyúlnak vissza a kőrézkorba. Az Uruk-kultúra az i. e. 42–30. századok közt létezett Dél-Mezopotámiában; ezt a korai dinasztikus időszak és az Akkád Birodalom követte a 3. évezredben. A templomok köré szerveződő városállamaik egymással harcoltak a földekért és a Sumer feletti főhatalomért. Az írás Uruk városában jelenhetett meg először az i. e. 34. század körül, a korai bronzkorban. A geometriában és az időmérésben máig használt hatvanas számrendszer sumer eredetű. Gilgames, Uruk ötödik királya i. e. 2650 körül uralkodott, neve megtalálható a sumer királylistán is, de életét elsősorban a róla szóló Gilgames-eposzból ismerjük. A III. uri dinasztia Sumer történetének utolsó jelentős szakasza volt az i. e. 21–20. század fordulóján.
  • Az ókori Egyiptom a világtörténelem leghosszabb életű kultúrája volt: négyezer évig folyamatosan fenn tudott maradni lényegében változatlan formában az i. e. 4. évezredtől egészen az i. sz. 7. századi arab hódításig. Meni felső-egyiptomi király i. e. 2900 körül északi riválisait legyőzve egyesítette a két területet, és létrehozta az I. dinasztiát. Az Óbirodalom ideje i. e. 2700–2200 közé tehető, ebben az időszakban az egyesült ország a fáraók korlátlan uralma alá került, fővárosa Memphisz (Men-nofer) volt. Felső-Egyiptom központja, majd az Újbirodalom (1532–1070) fővárosa Théba (Uaszet) volt.
  • A Norte Chico (vagy Caral-Supe) civilizáció egy összetett társadalom volt Peru Caral-régiójában, mintegy 30 nagyobb települést foglalt magába. I. e. 3500–1800 közt virágzott, az első ismert városa Huaricanga volt, a legfontosabb Caral. Ma ezt tekintik a legősibb amerikai civilizációnak.
  • Kerma városa már az i. e. 30. századtól irányította a Felső-Nílus vidékét, egyike a korai civilizációknak, ma a legnagyobb régészeti lelőhely Núbiában. I. e. 1500 körül az Egyiptomi Újbirodalom hódította meg.
  • A minószi civilizáció a bronzkorban jött létre Kréta szigetén, és nagyjából i. e. 2700–1500 között virágzott. Az első fejlett civilizáció volt Európában, amely hatalmas, bonyolult épületkomplexumokat, lenyűgöző műalkotásokat, szerszámokat, írásrendszereket és hatalmas kereskedelmi hálózatot hagyott maga után. Bizonyos vélekedések szerint a Thera i. e. 1600 körüli kitörése okozhatta a hanyatlását (lásd Atlantisz-legenda). Legnagyobb városai Knósszosz és Phaisztosz voltak.
  • Az Indus-völgyi civilizáció az indiai szubkontinens első ismert civilizációja volt, amely kétezer éves fennállása során az i. e. 25–20. századokban élte a fénykorát. Legfontosabb városai: Harappa, Mohendzso-dáró. Ismerték az írást, számos lelet is ránk maradt, de azokat egyelőre nem sikerült megfejteni. A térség városaiban nemcsak a nyelv és írás, hanem a súly- és mértékrendszer is közös volt, ezért elképzelhető, hogy közös irányítás alatt álltak.
  • Az Akkád Birodalom volt az első birodalom a világon, a hosszú életű sumer civilizáció utolsó periódusában Sarrukín egyesítette az akkád és a sumer nyelven beszélő népeket (Agade [Akkád], Assur, Kis, Lagas, Ninive, Nippur, Ur, Uruk stb.). Az i. e. 24–22. századokban lehetett az aranykora, ezután a nomád gutik betörései miatt hanyatlásnak indult. Bukása után két fő akkád nyelvű kultúra jött létre: Asszíria északon, Babilónia délen. Az egyre inkább irodalmi nyelvvé vált sumer pedig kihalt.
  • Elám ókori iráni államalakulat volt, amely a történelem kezdete előtti időszakban közös fejlődési utat járt be Mezopotámia népeivel, majd ezek közül utoljára önálló kultúrát hozott létre. Legfontosabb városa az i. e. 4000 körül alapított Szúza volt, amely vallási központként tett szert nagy jelentőségre.
  • Asszíria Assur városállamból nőtt ki Felső-Mezopotámiában az i. e. 21. században, és az i. e. 7. század végéig állt fenn. A négyezer évig létezett Assur a Tigris partján feküdt, a mai Irak területén, és Timur mészárolta le a teljes lakosságát a 14. században. Az Újasszír Birodalom fővárosa Dúr-Sarrukín, majd Ninive volt. A leghíresebb asszír király, Assur-bán-apli (i. e. 669–631) elpusztította a felső-egyiptomi Thébát és az elámi Szúzát (a két város több mint kétezer kilométerre van egymástól), emlékét az általa alapított ninivei könyvtár agyagtáblái őrizték meg. Ninive a világ legnagyobb városa lehetett, amikor i. e. 612-ben megostromolták és bevették a médek és babiloniak. Xenofón harmadfél évszázad múlva már elhagyatott, de még romjaiban is csodálatot ébresztő helynek írta le; ma e romok az iraki Moszul mellett találhatók.
  • Babilónia az Eufrátesz mentén terült el Közép- és Dél-Mezopotámiában. Babilon az i. e. 18. századra vált meghatározó várossá Hammurabi uralkodása idején, ez volt az Óbabiloni Birodalom, a térség jelentős városai, mint Kis és Szippar, ősi sumer városok voltak. Az 1595-ös hettita hadjárat megdöntötte a birodalmat, négy évszázados kasszita uralom, utána asszír megszállás következett. Az i. e. 7. században az Újbabiloni Birodalom az Újasszír Birodalom pusztulásával párhuzamosan alakult ki, ezt később az Óperzsa Birodalom kebelezte be. Fénykora Nabukodonozor nevéhez kapcsolódik, az i. e. 6. században ő építtette az Istár-kaput, Bábel tornyát és a híres Függőkertet. Az i. sz. 10. századig Babilon fokozatosan elnéptelenedett, a tégláit és köveit építőanyagnak használták a közeli Bagdadban.
  • A hurrik bronzkori nép Észak-Mezopotámiában, ahol a legkorábbi lótenyésztők közé tartoztak. Nagy szerepük volt Mitanni (i. e. 1600–1260 közt állt fenn, a Középasszír Birodalom hódította meg) és később Urartu államok kialakulásában. Jelentős számban éltek hurrik a Hettita Birodalomban, és a hettita mitológiára is hatással voltak. A vaskorban asszimilálódtak, az örmények Urartu népe és indoeurópai csoportok keveredésével jöttek létre.
  • A hettiták ókori anatóliai nép volt, amely Hatti történelmi régióban, a mai Közép-Törökország területén élt. Elsőként ők egyesítették Anatólia területének nagy részét, fővárosuk Hattuszasz volt. A hettita nyelv lehetett az első indoeurópai nyelv. Országuk volt az első igazán vaskori állam, amely híres volt fémműveseiről és kiváló harci kocsisairól. I. e. 1595-ben kirabolták Babilont. Birodalmuk az i. e. 14. század körül élte fénykorát. Ez később több kis államra hullott szét, amelyek Asszíria vazallusaivá váltak.
  • Mükéné az i. e. 3. évezredtől lakott hely, a monda szerint Perszeusz alapította. Az i. e. 16. századtól a mükénéi civilizáció központja, stratégiailag kedvező fekvése jelentős várossá emelte, és rövid idő alatt uralma alá került az egész Peloponnészosz. A 13. sz. közepén összeütközött a hettitákkal, és megostromolta Tróját (lásd Homérosz Iliászát). A 12. században hanyatlásnak indult.
  • Az olmékoké volt az első ismert közép-amerikai civilizáció i. e. 15–5. század között. Elterjesztették a jaguárkultuszt, rituális véráldozatot mutattak be, labdajátékot játszottak: ezek minden későbbi közép-amerikai társadalomban tovább éltek. Az olmék kultúra legjellemzőbb alkotásai a piramisok, szobrok, sztélék, óriás kőfejek. Fontos városaik (szertartásközpontok): San Lorenzo, La Venta, Tres Zapotes.
  • Az i. e. 11–3. század közt regnáló Csou-dinasztia rendkívül fontos szerepet játszott a kínai történelemben: ekkor jöttek létre a nagy kínai filozófiai iskolák, ekkor születtek azok a művek, amelyek egészen a legújabb korig mintául és hivatkozási alapul szolgáltak, ekkor alakult ki az írott klasszikus nyelv. A gyakorlatban ekkor teljes politikai széttagoltság volt jellemző, Kína területén száznál is több kisebb-nagyobb állam létezett egymás mellett. Hasonló kultúrájuk mellett az kötötte őket össze, hogy a Csou királyok szakrális felsőbbségét elismerték.
  • Fönícia levantei városkirályságok i. e. 14. századtól, a Hettita Birodalom hanyatlásával párhuzamosan kialakult rendszere volt. E városok mindvégig megtartották különállásukat, bár szoros kapcsolat jellemezte őket: Büblosz, Türosz, Szidón. A föníciai nép főleg tengeri kereskedelemmel foglalkozott, az ókor leghíresebb hajósai voltak.

Klasszikus/antik/római kor

  • A Kusita Királyság (Kús) Núbia területén állt fenn az i. e. 9. és az i. sz. 4. sz. között. A több száz éves egyiptomi uralom után Kerma helyett Napata, majd Meroé vette át a regionális irányító szerepet. A kusitáknak saját nyelvük és írásuk volt, kultúrájuk egyértelműen megkülönböztethető a közeli Egyiptométól.
  • Karthágót az i. e. 9. században föníciaiak alapították. Az i. e. 5. század kezdetére a régió kereskedelmi centrumává vált; ez egészen addig tartott, amíg Róma meg nem hódította a várost (pun háborúk).
  • Az ókori Róma a Római Királyság (i. e. 753–509), a Római Köztársaság (i. e. 509–27) és a Római Birodalom (i. e. 27 – i. sz. 476) összefoglaló neve. Nemcsak az ókor meghatározó kultúrája volt, hatása kiterjed a modern nyelvre, vallásra, jogra, hadviselésre, irodalomra, művészetre, építészetre.
  • A maja civilizációt a közép-amerikai maja népek fejlesztették ki, és a Kolumbusz előtti Amerika legfejlettebb kultúrája volt, kezdetei az i. e. 3. évezredbe nyúlnak vissza, virágkora az i. e. 3. és i. sz. 10. századok közé tehető. Az írás, művészet, monumentális építészet, matematika, asztronómia és orvostudomány terén elért eredményei vetekedtek az ősi Egyiptom és a hellén kultúra eredményeivel. A spanyolok érkezésekor a ragyogó maja kultúra már hanyatlott, a társadalom felbomlott, és nem ápolták a régi hagyományokat. Fontosabb városaik: Chichén Itzá, Copán, Palenque, Tikal, Yaxchilán. Ma is élnek maja népek Dél-Mexikó, Guatemala, Belize, Salvador és Honduras területén.
  • A szkíták vagy szittyák név nagy népcsoportot jelöl. A kelet-európai szkíták közül a királyi szkíták előbb a Volga, majd a Dnyeper középső szakaszánál éltek, a pontuszi szteppen, elsőként ők szerepelnek írott forrásokban. A közép-ázsiai szkíta népek a szaka nevet használták. Köztük az ászik (alánok) a Szir-darja és az Amu-darja alsó szakaszánál éltek, egy részük az i. e. 1. században nyugatra vándorolt és az Alföldön telepedett le. Görög történetírók szerint Tomürisz ászi királynő győzte le és végeztette ki II. Kurust, az Óperzsa Birodalom alapítóját. Az avarok vagy pártusok vagy dahák a médek, majd az Óperzsa Birodalom hűbéresei voltak, i. e. 247-ben pedig önálló államot alapítottak: a Pártus Birodalmat. (Vita tárgya, hogy van-e közük a Kárpát-medencei avarokhoz, akiket álavaroknak is neveznek.)
  • Az Óperzsa Birodalom volt az első perzsa birodalom, amely i. e. 550–330 állt fenn a Méd Birodalom utódaként, perzsák, médek, szkíták, elamiták és más népek éltek benne. II. Kurus alapította, legnagyobb kiterjedését I. Xerxész alatt érte el, és az addigi legnagyobb birodalommá vált. Legfontosabb városai: Pāsragadā (Paszargadai), Babilon, Šuš (Szúza), Hagmatāna (Ekbatana), Pārsa (Perszepolisz). Addig a világ kereskedelmének, kultúrájának és haderejének elsődleges nagyhatalma hagyományosan Egyiptom volt, amely a perzsa hódítás után többé már nem nyerte vissza ezt a státusát. Az Óperzsa Birodalom központosított bürokráciájáról (satrapák), infrastrukturális fejlesztéseiről (úthálózat), hivatalos nyelv beveztéséről és elit hadseregéről (Halhatatlanok) is ismeretes. A birodalmat Nagy Sándor hódította meg i. e. 330-ban.
  • Az i. e. 4. század előtt Makedónia egy kis királyság volt az ókori görög civilizáció peremvidékén. III. Alexandrosz (Nagy Sándor) az apja, II. Philipposz által nagyhatalommá tett Makedóniára támaszkodva hódításba kezdett: Kis-Ázsia, Levante, Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia mind az uralma alá kerültek. Birodalma ugyan nem volt hosszú életű, de a hatása jelentős: kezdetét vette a hellenisztikus korszak. Az i. e. 2. század közepén Makedónia római provinciává vált.
  • A kelták egy Közép- és Nyugat-Európában élt ókori indoeurópai népcsoport volt, amely ősi indoeurópai nyelveket beszélt, és a késő vaskor meghatározó összefüggő kultúráját képezte Európa-szerte egészen a Kárpát-medencéig. Az ókori kelták mindenhol hasonló módon éltek, számos görög és római forrás maradt fenn róluk. Az i. e. 4. századra elterjedt, görög eredetű elnevezésük eredetileg egy törzset vagy nemzetséget jelölhetett. Kelta nyelvek még napjainkban is léteznek (ír és skót gael, breton), bár mára eltávolodtak egykori ősüktől és kihalófélben vannak.
  • A trákok az ókorban a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában élt indo-európai népcsoport, Hérodotosz az egyik legnagyobbként említette őket. Bár kiváló harcosokként ismertek, hosszú életű saját államuk nem volt. Trákia az Óperzsa Birodalom satrapiája is volt, később makedón, majd római fennhatóság alá kerültek. Számos törzsük ismert, közülük a géták és dákok (akiket egyesek azonosnak tekintenek) a Duna alsó folyása mentén éltek, a karpok a róluk elnevezett Kárpátokban. A trák nyelv az ókor végére kihalt.
  • A Maurja Birodalom a Maurja család királysága volt az ókori Indiában (i. e. 325–183). Csandragupta Maurja alapította, fővárosa Pataliputra, a modern Patna. Unokája, Asóka az ókori India leghíresebb uralkodójaként a történelemben először egyesítette csaknem egész Indiát és Afganisztánt, elterjesztette a buddhizmust, és 84 ezer sztúpát építtetett.
  • A Pártus Birodalom a méd és az óperzsa birodalmak után a harmadik nagy birodalom volt a tágabb értelemben vett iráni térségben i. e. 247 és i. sz. 226 között. Fővárosa a Tigris-parti Ktésziphón volt, amely a korai középkorra a világ egyik legnagyobb városává vált, ma is áll híres palotája, a Tāq Kasrā. A római–pártus háborúk i. e. 53-ban kezdődtek a carrhaei csatával, és a pártusok bukása után is folytatódtak Róma és a Szászánida (Újperzsa) Birodalom között: 260-ban az edesszai csatában foglyul ejtették Valerianus császárt.
  • Az Akszúmi Királyság a mai Etiópia északi és Szudán déli részén helyezkedett el i. e. 80 és i. sz. 825. között. Fővárosa Akszúm (Axum) volt, amely a Római Birodalom és India közti kereskedelmi utat felügyelte. A 4. század első felétől áttért a kereszténységre, és megjelent az Etiópia elnevezés. Ekkoriban foglalta el Meroét, felszámolva ezzel a Kusita Királyságot. A legjellegzetesebb akszumita építészeti örökség a sztélék, amelyek a vezető réteg síremlékei voltak.
  • A gótok germán törzs volt, amely jelentősen befolyásolta a Római Birodalom, majd a kora középkori Európa történelmét. Első említésük 1. századi. A 3. században a hunok támadásainak hatására két részre váltak, és aztán a mai Románia és Ukrajna területéről nyugatra vándoroltak. A vizigótok 410-ben kifosztották Rómát, ami a Nyugat-Római Birodalom bukásának egyik fontos eseménye volt, és jelentős sokként érte a kortársakat. Az 5. században a nyugati gótok Toledóban, az Ibériai-félsziget közepén létrehozták a Vizigót Királyságot; a keleti gótok pedig Ravennában, a Nyugat-Római Birodalom romjain az Osztrogót Királyságot.