A fehér ló kompozíciója jól mutatja Paul Gauguin természet iránti rajongását és egyéni világlátását. E poszt-impresszionista stílusú művet bátor színhasználat és egyszerűsített – mondhatni primitív – alakzatok jellemzik, amelyek középkori üvegfestészetet vagy japán nyomatokat is eszünkbe juttathatnak. A realizmustól szándékosan tartózkodó művész festménye nyugalmat és misztikumot közvetít, álomszerűnek tűnik – és valóban egy elképzelt jelenetet ábrázol. A zabolátlan ló szabadságot, kötetlenséget szimbolizál.
A képről érdemes tudni, hogy Tahitin született, ahol a lovak csak a 18. századi gyarmatosítás után jelentek meg. A megrendelője, egy helyi gyógyszerész nem vette át az elkészült művet, mert a fehér ló nem fehér színű rajta.