Eszembe jutott Benyhe János egykori rovata a Heti Válaszban, a Dohogó, amelynek tárcái három könyvben1 is2 megjelentek.3 Nem tudom, mit szólna hozzá Benyhe, ha hallaná a mai céges nyelvet, azt a hibrid torzszülöttet, amelyben a magyar és az angol foszlányoknak önmagukban és együttesen sincs túl sok értelmük. Mondatonként legalább egy betűszóval, amelynek jelentését egyesek már elfelejtették, mások sose tudták. Maradnék a magyarnál, ha előkerül valami említésre méltó hiba, modorosság, pongyolaság, akkor azt e lapon méltóztatunk megemlíteni.

nem szívleli Jutkát

Sokan nem veszik észre e két szó különbözőségét: szível és megszívlel. A szívlel vkit szótévesztés, durva hiba; ez az ige kizárólag igekötős alakban fordul elő: megszívlel vmit. Tehát helyesen: nem szíveli Jutkát.

tételezzük fel

A feltételez egy fura szó. Igekötősnek érezzük, noha nem az: feltétel a töve, annak pedig feltesz. Olyat ugye nem mondanánk, hogy nem folyásolja be (befolyás, befolyik a töve), nem fogásolja ki (kifogás, kifog a töve), ám az ismerősen hangozhat, hogy tételezzük fel. Pedig ugyanúgy helytelen: ezek mind áligekötős igék, igekötős igéből képzett főnév a tövük. Az érzéki csalódást a feltesz szinonima, az eredeti tő is okozza: a tegyük fel helyes. A másik ige esetében viszont a feltételezzük helyes.

alternatívák

Ez legfeljebb ilyen értelemben lenne elfogadható: mindkét alternatíva. De nem így szokták érteni. A lássuk az alternatívákat helyesen: a) ha a tárgyalt lehetőség mellett csak egy másik van: “lássuk az alternatívát”; b) ha tetszőleges számú választásról van szó: “lássuk a lehetőségeket”.

legideálisabb, legoptimálisabb

Az ideális, az optimális, a minimális, a maximális mind egy-egy állapotot jelölnek: a leginkább megfelelőt, a legkedvezőbbet, a legkisebbet, a legnagyobbat. Hiába fokozzuk őket, nem szűkül tovább a kör. Persze mondhatunk olyat is, hogy a legeslegkedvezőbb, ezt túlzófoknak nevezi a nyelvtan. Nem érzem azonosnak a legoptimálisabbal, de könnyen lehet, hogy ez csak az én vesszőparipám. Tényszerűen nem egy fatális problémáról van szó.

kettőezer, hetesezer

Elharapódzott beszédben a suta kettő, visszaszorulóban van a két számnév a szóösszetételekben. Nem értem, miért jobb a kettőezer-huszonnégy, mint a kétezer-huszonnégy, az előbbit nemrég még óvodás szövegnek tartottuk, ma már mindenfelé hallani. Külön bónuszpont jár a hetesezret mondóknak.

Téged, Veled, Neked

Feltehetően illetlenség lenne nem így írni, mivel (szinte) mindenki mindig így szokta. Ugye? Borzasztóan modoros. Olyat is láttam már, hogy valaki minden személyes névmást nagybetűvel kezdett. De minek kockáztatni? Miért nem kapitális minden egyes betű?

mi a p***a ez

Kisujjeltartós finomkodás. Az írott nyelvbe nem való szavakat csak ritkán és jó okkal írjuk le, de akkor írjuk úgy, ahogyan kell: mi a picsa ez. Ha nem akarjuk leírni, akkor ténylegesen kerüljük meg, ne így, mert ez nevetséges:

„Az egész korrupt ukrán maffiaállam átvágott minket és most cserébe jól… – itt ismét egy durva szitokszó jött – bennünket” – mondta az egykori vezető brit kormánytanácsadó. (részlet egy napi hírből)


  1. Benyhe János: Dohogó. Nyelv-őr-járat. Kortárs, Budapest, 2005. ↩︎

  2. Benyhe János: Új dohogó. Nyelv-őr-járat. Kortárs, Budapest, 2008. ↩︎

  3. Benyhe János: Ráadás dohogó. Nyelv-őr-járat. Kortárs, Budapest, 2011. ↩︎