A bind mount egy kernelbe épített képesség, meghajtó helyett létező mappát köt be egy másik létező mappába. Nagyjából úgy viselkedik, mint a hard link, de fájlrendszerek között is működik, és ráadhatók a mount opciók.

$ # must be superuser to use mount
# mount --bind /source/path /target/path
$ # extra mount option: read-only file system
# mount -o bind,ro /source/path /target/path

E lehetőség akkor válik érdekessé, ha több meghajtónk van, és valamelyiket többféleképp is hasznosítani akarjuk, de partícionálás nélkül. Hogy érthető legyen: például egy kisebb SSD-n van a / root, és egy HDD-re akarjuk tenni a /var (pl. mert az adatbázisok és a Docker-képfájlok sok helyet foglalnak) és a /home/myuser/Videos (mert sok tévésorozatot töltöttünk le legális forrásból) mappákat. Ekkor pl. így néz ki az /etc/fstab:

UUID=abc123               /                    ext4  acl,user_xattr,noatime               0 1
UUID=xyz987               /mnt/sp550           ext4  data=ordered,acl,user_xattr,noatime  0 0
/mnt/sp550/var            /var                 none  bind                                 0 0
/mnt/sp550/myuser/Videos  /home/myuser/Videos  none  bind                                 0 0

Parancsok mount-ok listázásához:

$ # device, filesystem, UUID, storage space, mountpoints
$ lsblk -f
$ lsblk -o name,uuid,mountpoints
$ # fstab
$ findmnt --fstab
$ # device's mount targets
$ findmnt /dev/sda1

Parancsok disk-ek listázásához:

# fdisk -l