Neil Postman könyvének1 alapvetése, hogy napjaink világát jobban tükrözi Huxley Szép új világa,2 mint Orwell 1984-e:3 senki sem kényszeríti rá az új médium (ti. a televízió) által nyújtott olcsó szórakozást a tömegekre. A tévé pedig szórakoztatássá silányít minden diskurzust, legyen szó hírekről, oktatásról, tudományról. Nem kell tiltani, tűrni, támogatni, ha az igazság lényegtelenné vált, és senkit sem érdekel.
A tévékészülék kb. a hetvenes években költözött be mindenki szobájába. Azóta megjelent az internet, majd a közösségi média, és a mobillal a zsebünkbe költözött a szórakozás. A médium és a világ változott, Postman mondanivalója nagyrészt aktuális maradt.
Episztemológia. A média mint ismeretelmélet
Az igazság sosem sallangmentes. Az igazság egyfajta kulturális előítélet. Például egy közgazdaságtani igazságot számokkal vélünk leginkább kifejezhetőnek, nem pedig, mondjuk, közmondásokkal vagy személyes történetekkel.
A kultúra az oralitástól a nyomtatás, majd a (tele)vizualitás felé mozdult, s eszerint változott az igazság ideája is. Orális kultúrában a memóriának, az ékesszólásnak, a reakciókészségnek van a legnagyobb szerepe. Nyomtatott kultúrában az önuralomnak (az olvasáshoz tudni kell egy helyben maradni és összpontosítani), a jelekből összeálló mondatok logikája, a szerző szándéka megértésének (pl. irónia, gúny, vicc). A televízióban viszont csak a külalaknak, a körítésnek, a csomagolásnak van szerepe.
A tipografikus elme
A múltbeli szónokok könnyedén tudtak hosszú beszédeket tartani, meglehetősen összetett mondatokat megfogalmazni, és a hallgatóság is képes volt odafigyelni, megérteni a mondanivalót. A televízió korában a szónoknak, még ha képes is lenne az ékesszólásra, egyszerű nyelven kell fogalmaznia, hogy a közönség befogadhassa az üzenetét.
Az utóbbi évszázadok beszédei a nyomtatott szövegekre hasonlítottak, az olvasó ember elméjéhez illeszkedtek. A szövegeknek volt tartalma. Az írott mondatok megkövetelik, hogy a szerző mondjon valamit, a mondanivalót pedig meg kellett értenie a közönségnek – ez rendezettségre szorít, emellett mindkét fél számára intellektuális kihívás. Az olvasás elősegíti a mérlegelés, az osztályozás, a logikai bukfencek és ellentmondások felismerése készségének fejlődését.
A régebbi korok híres embereit nem ismerték fel az utcán, csupán az írott gondolataikat ismerték. Ma egy híres név hallatán elsősorban egy kép jelenik meg előttünk; szavak, gondolatok esetleg egyáltalán nem.
Régebben az olvasásra jutó idő is korlátozottabb volt, jól be kellett osztani, ami szertartásosságot, komolyságot, intenzitást is adott az olvasásnak.
A szórakoztatóipar kora
Nem az a probléma, hogy a televízió szórakoztató is lehet, hanem az, hogy a szórakoztatást tette a kommunikáció természetes módjává. Minden tévéműsor elsődleges (vagy egyetlen) célja a szórakoztatás. Nem a televízió az első médium, amelyet szórakoztatásra terveztek, de ezek közül az első olyan, amely a diskurzus minden formáját és ágát felöleli. Általa például az oktatás, a vallás, a politika és a közbeszéd is a szórakoztatóipar (show business) részévé vált.